Nagy szerepet játszott a Gorillaz csapata abban, hogy megkedveljem a hiphopot/rapet. Úgy 7-8 éves lehettem amikor a Clint Eastwoodot játszották a rádióban. Felvettem kazira és szinte egész nap azt nyomattam. Próbáltam utánuk mondani a szöveget, ami ugye elsős-másodikos ésszel elég viccesen hangzott (pl. feeling glad->fülinklár :D), és a mai napig úgy maradt meg a fejemben. Elsősorban Del Tha Funkee Homosapien flowjába szerettem bele, aki ugye az első két versszakot rappeli le a számban.
Szóval itt az új Gorillaz album. Bevallom, valami popposabb cuccra számítottam, aminek néhány számát naphosszat fogja játszatni az MTV... DE! Kellemeset kellett csalódnom. Olyan ez a lemez mintha a világ összes zenei stílusát összerakták volna, ami nagyon érdekessé teszi. Néhol kicsit gagyiak a hangzások, de hát ez az amiért szeretem a Gorillazt, már a címéről is le lehet vonni hogy egy 'hülye' albumot fogunk hallani. A hiphopos, laza ütemek sűrűn hallhatóak, és ami nekünk méginkább étvágygerjesztő tud lenni, azok a közreműködők. Snoop Dogg köszönt minket a "műanyag tengerparton", a következő számban pedig két angliai mikrofonmester, Kano és Bashy szövegel egy nagyon hangulatos grime rapszámban. Vendégszerepel még Mos Def és De La Soul is! Egy szó mint száz, ba**ott jó munkát végeztek a brit srácok! Mindenesetre ne egy rap albumot várjatok el ettől a cucctól...
